Isti 35 éves férj és családapa, jelenlegi hivatása szerint pedig sportriporter. Jó szó erre a hivatás, bátran használható az ő esetében, hiszen az interjú készítése közben olyan lelkesedéssel beszél a mindennapi feladatairól, a sportriporteri pályához vezető útról, eddigi tapasztalatairól és jövendőbeli céljairól, hogy erre nem lehet a szakma vagy munka szót használni. Hogyan jut valaki karrierváltás során a Budapesti Corvinus Egyetem Vezetés-szervezés szakáról a média, azon belül pedig a sportolói elit világába? Fogadjátok szeretettel Isti történetét, melyen keresztül többek között ezt is megtudhatjátok.
Coaching Műhely: Eredeti szakmádat tekintve közgazdász vagy. Hogyan emlékszel vissza a pályaválasztásodra?
Zámbó István: Nagyon szerettem a történelmet, az Indiana Jones filmeket, így igazából régész akartam lenni. Ahogy azonban ez sok esetben lenni szokott, a szüleim hatására a közgázra mentem, ezzel bebiztosítva magamnak egy „biztos” hátteret és diplomát a zsebembe. Kissé családi minta is volt ez, hiszen a nővéreim szintén ezt az utat választották. Ha ezt a hátteret és az általános elhelyezkedési lehetőségeket nézzük, reális és biztonságos lépésnek tűnt.
C.M.: Dolgoztál valaha ezen a területen? Milyen volt a gyakorlat az elképzelt, megálmodott szakmához képest?
Z.I.: Igen, dolgoztam, több mint négy évet. Rögtön az egyetem után felvételt nyertem az egyik legnagyobb tanácsadó céghez, a PwC-hez. Adótanácsadó lettem, amit négy évig csináltam. Utána egy kisebb cégnél helyezkedtem el, de ekkor már éreztem, hogy ez a munka engem nem köt le igazán. Az elképzelésem nagyjából az volt, ami aztán a valóságban is várt, inkább azt nem mértem fel az egyetemi évek alatt, hogy ez nekem mindig csak egy munka marad. Azokban az években igazság szerint nem foglalkoztam ezzel, jól éreztem magam a barátaim körében az egyetemen, kissé felelőtlen életstílus jellemzett.
Utólag visszagondolva, intő jel lehetett volna, hogy már akkor is csodáltam azokat a szaktársaimat, akik szakkollégiumban laktak, aktívak voltak ott, részt vettek adott esetben egy Erasmus vagy CEMS projektben. Jó példa lehet ez arra is, hogy hiába jó valaki egy adott területen, hiszen a tárgyak jól mentek, a későbbiekben a munkahelyemen jól kezeltem az Excelt, ismertem az adózási szabályokat – mégis, ha ez nem szívből jön, mit sem ér a klasszikus tudás vagy képesség.
C.M.: Mikor jött a gondolat, hogy letérnél az eredetileg eltervezett útról? Mi volt az oka a váltásnak?
Z.I.: A PwC után egy kisebb cégnél helyezkedtem el, ahol bár egy nagyon jó vezetővel volt szerencsém együtt dolgozni, rá kellett jönnöm, hogy én unom ezeket a táblázatokat, számokat, a laptop előtt ülést – ez nem az én világom. Valójában ekkor jöttem rá, hogy irigylem azokat az embereket, akik igazán szeretik a munkájukat. Aztán pedig jött a felismerés, hogy életünk harmadát munkával töltjük, jó lenne olyan feladatokkal kitölteni ezt a nagy részt, melyet élvezünk is. Innentől világos volt számomra, hogy nem szeretnék a továbbiakban közgazdászként dolgozni.
C.M.: Hogyan találtál rá arra, hogy mivel szeretnél ezután foglalkozni?
Z.I.: A sportot mindig is szerettem. Nem csak néztem a különböző sportágak meccseit, képes voltam megjegyezni hosszútávon az eredményeket, és a sportolók élete, gondolatai is érdekeltek. Az olyan nagy nevek, mint Hajdú B. István természetesen számomra is példaképnek számítottak. 2014 őszén a feleségem látott egy sportriporter, újságíró képzést a TV2 és a DigiSport szervezésében. Részben az ő unszolására, részben pedig saját magam miatt is jelentkeztem, gondoltam: mit veszíthetek? Hát nem változtatni akartam? Úgy voltam vele, hogy megadom az esélyt annak, hogy az említett „nagyok” utódjai között ott legyek akár én is… 🙂
C.M.: Mivel járt az, hogy újrakezdd egy új területen? Hogyan képzeljük el például ezt a TV2-s képzést?
Z.I.: Elsősorban leginkább azzal, hogy a szabadidőmet egy időre elveszítettem, vagy legalábbis sokkal kevesebb lett belőle, mint azelőtt. Be kellett látni, hogy egy plusz tanulmány és a karrierváltás ezzel jár vagy járhat. Ez 1 éves képzés volt, melyre minden péntek délután és minden szombaton egész nap mentem. Mindenesetre a képzés megerősítette bennem, hogy tényleg ezzel szeretnék foglalkozni. Ezen kívül már a képzés alatt elkezdtem önkéntes munkát vállalni, ez szintén a szabadidőm rovására ment, cserébe ott lehettem a magyar-román rendezésű kosárlabda Európa-bajnokságon, valamint a budapesti Judo Grand Prix-n és rengeteg tapasztalatot szereztem. A tanulmányok és az önkéntes munkák után úgy éreztem, kitárult a világ: lehetek riporter, újságíró, sajtófőnök… kiderült, hogy nagyon széles a skála, lehet online médiumoknál dolgozni, nyomtatott sajtóban, tv-ben, rádióban.
Az újrakezdés azzal is járt, hogy az egómból egy kicsit visszavegyek, áldozatokat hozzak. Olyan áldozatokat, melyeket 28 évesen, egy alapszakos és egy mesterszakos diplomával, nyelvvizsgákkal a zsebedben már nem biztos, hogy akarnál. Mert nem így képzelted. Nyilván nem egy élet állt mögöttem, de elvileg készen állva a munka világára azt mondani, hogy te elmész ingyen dolgozni például a rádióhoz… nem egyszerű. Viszont megtanultam a szakma alapjait, mindezt jó szakemberektől sajátíthattam el. Milyen bejelentkezni élőben, hogyan készül egy hírblokk, milyen az, ha saját műsorod van.
C.M.: Lett saját műsorod is?
Z.I.: Igen, a 94.2 Trend FM-en. Ezután a Sportexpresszben minden szombaton élőztem, én lettem a BL-Topfoci magazin műsorvezetője Harle Tamás bizalmának és folyamatos mentorálásának köszönhetően. Megtanultam vágni, adáskésszé csinálni egy anyagot.
C.M.: Hol tartasz most a karrieredben? Mit csinálsz aktuálisan, hogy telik egy napod?
Z.I.: Az atlétikai-vb központi stadionjában én voltam az egyik “press conference room moderator”, vagyis én tartoztam azért felelősséggel, hogy rendben legyen a terem, a technikusok, minden készen álljon a sajtótájékoztatókra. Elképesztő érzés, hogy folyamatosan jöttek az érmesek, és én köszönthettem őket. Felelősségteljes és stresszes munka volt, hiszen élőben adta a WA online csatornája. Mellettem általában épp az aktuális aranyérmes ült, kérdeztem tőle, utána pedig koordináltam, ki teheti fel a sajtóból a következő kérdést, ki, hányat kérdezhet. Arra is figyelnem kellett, ha csak a győztest faggatták, ilyenkor közbe kellett szúrjak kérdéseket az ezüst-, illetve bronzérmeshez.
Hol tartok most? Jó kérdés… Fantasztikus érzés belegondolni, hogy 8 évvel ezelőtt az újságíró akadémián ültem, most pedig a világ egyik legnagyobb sporteseményén dolgozhattam, a legtöbbször angolul. Persze ne felejtsük el, hogyan vezetett ide ez az út: dolgoztam Újpesten kommunikációs munkatársként, sajtófőnökként, említettem már a rádiót, de részese voltam kollégaként a Fina vizes-vb-nek is, lehetőségem volt igazi világsztárokkal beszélni, pl. Hosszú Katinkával. Voltam sportújságíró az Origo-nál, eltöltöttem fél évet az UEFA labdarúgó-Eb-n, most pedig a www.m4sport.hu online oldal multimédiás kiemelt szerkesztője vagyok.
C.M.: A felsorolt kézzelfogható dolgokon túl, hozzáállásban, lelkiekben hogy élted meg a váltást? Mi az, amire tudatosan figyeltél és mi az, ami utólag tudatosult csak benned, egy jelenlegi karrierváltónak azonban segítség lehet?
Z.I.: Először is, féltem, természetesen… A barátaim közül valakit ekkor már előléptettek, autót vett magának, nekem pedig még tanulnom kellett, visszalépni a startvonalra. Beülni ismét az első padba, amit az akkori 18-19 évesek nem értettek, de nem bántam meg. Ilyenkor már más a hozzáállásod, tudod, hogy mivel akarsz foglalkozni, ez az elszántság és hév vitt előre. Igazából ennek köszönhettem az első munkámat is, mert a vezetőtanár felfigyelt rám. Karrierváltás során szerintem ezek a kulcsszavak: elszántság, lelkesedés, kitartás. Arra a mai napig büszke vagyok, hogy a TV2 Akadémia rendszeresen visszahív, mint óraadó tanárt.
C.M.: Mit üzennél annak, aki jelenleg karrierváltáson gondolkodik?
Z.I.: Érdemes belevágni, mert megtérül, hiszen nem mindegy, hogyan kezdjük a hétfő reggelt. Ha van egy régi szenvedélyed, hobbid, ne habozz. Ami fontos, hogy neked kell tenni a változásért, nem fog az öledbe hullani a lehetőség. Az már jó, ha azt érzed, hogy valami nem jó, de tenni kell érte, hogy tudd, mi lehet a jó neked. Bár anyagilag lehet visszaesés az elején, a nagyobb cél érdekében ma is úgy gondolom, hogy megérte váltani, most is így csinálnám.